Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó! 

Ha a megállapodásokat, melyeket felvállalunk, nem teljesítjük, azzal aláássuk saját önbizalmunk alapköveit. Azt tesszük a saját önbizalmunk kerékkötőjévé. A bizalom törékeny kincs: ha megbízhatóak vagyunk, és mi magunk is bízunk, óriási szabadságban lesz részünk, de ha elveszítjük, akkor nehezen tudjuk csak visszaszerezni. A bizalom és az önbizalom egy tőről fakad; a bizalom építésének az alapja az önbizalom. Az önbizalomhoz világos értékrendre és ahhoz igazodó életvitelre van szükség. Tudnunk kell, milyen elvek szerint kívánunk élni, és mindennapi cselekvéseinket is ehhez szükséges igazítani. Ne gondoljunk csupa nagy sorsdöntő történésre, az apró dolgok számítanak leginkább. Ha megvan bennünk a bátorság, hogy az értékrendünkkel és a hitünkkel összhangban cselekedjünk, akkor az elért eredmények hitelessé tesznek bennünket.

Az önbizalomnak mágikus ereje és varázsa van. Ezen áll és bukik a kapcsolatunk önmagunkkal és a világgal. Ez a boldogságunk alfája és omegája. Most nézzük azokat a kritériumokat, amelyek ahhoz fontosak, hogy magabiztosnak érezhessük magunkat! Ha nem tudod betartani az ígéretedet, lelkiismeretfurdalás gyötör. Újra és újra próbálkozol, de ha az elhatározásod nem elég erős, ha az ígéretet vagy megállapodást nem tartod be, akkor egyre mélyebbre csúszol a saját magad elfogadása terén. Mindeközben kívülről keresed a támogatást, pedig az erő csakis benned van. Ha már az elején nem javítasz a helyzeten, nem veszed a kezedbe az irányítást, akkor később nagyobb baj lesz belőle. Hogy egy egyszerű hétköznapi példával éljek: az autódban van egy kis zaj, kattog, zörög valahol benne valami, de nem tartod fontosnak, nem figyelsz rá, továbbmész. Kis idő múlva aztán az autód megáll, és kiderül, hogy motort kell cserélni. Ha már egyszer is hibáztál, az önbecsülésed biztos, hogy csökken. Ha valamit megbeszéltél akár magaddal, akár mással, azt tartani kell. Tudni kell irányítani a saját dolgainkat. Mi történik akkor, ha megszeged a megállapodást? Ilyenkor minden alkalommal sérül az önbecsülésed, egyre kevésbé leszel biztos önmagadban. Kezded elveszíteni az irányítást saját életed felett. Ez olyan, mint egy persely, ami tele van pénzzel, de ha többször hibázol, hamar kiürülhet. Pedig a gazdálkodás csakis rajtad múlik, te vagy a számlatulajdonos. Minden alkalommal, amikor nem tartod be az ígéretedet, kiveszel a perselyből pénzt ahelyett, hogy tovább gyarapítanád. Amikor azt a döntést hoztad, hogy nem tartod be a szabályokat, akkor tulajdonképpen úgy határoztál, hogy a pillanatnyi döntésed fontosabb, mint az adott szavad, ígéreted. A saját szavad egyenlővé tetted a nullával, és ennek következményeképpen magadat is értéktelennek fogod érezni. Felmentés pedig nincs! A másik két fontos kulcsszó az elfogadás és a kényelem. Sokan a félelem fogságában élnek, és inkább elfogadják önmagukat, a dolgokat olyannak, amilyenek. Nem mernek változni, változtatni, túl nagy „falatnak” érzik ezt. Sokan viszont lázadó természetük miatt nem tartják be a szavukat. Ez a lázadó Én veszi el és gyengíti az önbizalmat. Aki szabad, az nem lázadhat! Aki lázad, az csapdába esik. Csak a rab lázadhat! Ha nem vagy tudatos, ha nem tartod be az ígéretedet, becsapod önmagad. Folyamatosan észnél kell lenni, mert él bennünk egy rész, aki nem tudja, hogy mi a fontos, és mi nem. Ha megfogadsz valamit, de ennek ellenére másképp csinálod, akkor ez a bizonyos belső rész kezd nem bízni benned. Szükségszerű tehát tartanunk a szavunkat, mert ezáltal erősíthetjük az önbizalmunkat.

Az önbizalom, mint az egyik legnagyobb érték A képlet nagyon egyszerű: ha hiszel magadban, mások is hisznek benned. Ha szépnek tartod magad, mások is szépnek látnak majd. Ha magabiztos vagy, mások is stabilnak gondolnak. Ezek alapigazságok. Ehhez pedig önismeretre van szükség! Nőként arra vágysz, hogy „bázisugró” legyél, hogy minden férfinak elcsavard a fejét, hogy te legyél minden parti középpontja? Érthető, hiszen a legtöbb nő nagy teljesítményekre, feltűnésre és könnyű hódításokra vágyik. Legyen azonban az első lépés az számodra, hogy egy kicsit magadba nézel: valóban ilyen akarsze lenni? Legtöbbünkre ráférne egy alapos önbizalom-tuning, de hidd el, az sem jó, ha túlcsordul benned. Ha kellőképpen megismered magad, és megtudod, mi az, sosem leszel önhitt, mégis elképzelhető, hogy a jövő héten már életed egy újabb szakaszát éled, és valamelyik aerobik órán izzadva küzdesz az önbizalmadért.

Aetas semper aporta aliquid novi – Minden korszak hoz valamiújat.

Üdv, 
Carla
www.carla-galli.com

  Mindenkiben él egy gyermeki lélek, melyet felnőttkorban többnyire elnyomunk. Néha azonban nem árt meghallgatnunk.A Belső Gyermek az érzelemtesthez kapcsolódik bennünk, s minden életünkben velünk marad.A szívünkben mindannyian gyermekek vagyunk, akik ártatlanul keresik az élet értelmét. Ezért nagyon fontos lépés a Belső Gyermek gyógyítása az önmagunkkal való munka során.

  A magzati korban illetve a gyermekkorban elszenvedett traumák és visszaélések hatással vannak jelenlegi életünkre is. Olyan korai események blokkolhatják az életünket, melyek az érzelemtestünkben ragadtak. Lehet, hogy nem is emlékszünk rájuk, ennek ellenére ezek feloldása elengedhetetlen a boldog élethez. Felnövünk, de csak bizonyos értelemben. A testünk felnőtté válik, de belül a gyermekkorban teljesítetlenül maradt vágyak nem engedik a felnőtt részt érvényesülni, és ez minden esetben megmutatkozik a viselkedésben. Abban a pillanatban, amikor egy konfliktushelyzetben sértettséget, haragot, félelmet érzünk, újra azzá a kisgyermekké válunk, aki ezt egyszer már átélte. Azzá a kisgyermekké, akit többször igazságtalanul, durván megdorgáltak. Akire soha nem volt elég idő, aki mindig útban volt, akinek azt mondták: jobb lett volna,ha fiúnak/lánynak születsz” , vagy azt: „jobb lett volna, ha egyáltalán a világra sem jössz! ”

  Gyakran azt a szeretetet, azt az odafigyelést, törődést keressük, várjuk, amit nem kaptunk meg gyermekkorunkban. Nagyon sok felnőtt emberben ott toporzékol, sír, segítségért kiált egy megbántott Belső Gyermek. A helytelen viselkedés kihathat a párkapcsolatra, a felek az édesanyjukat vagy az édesapjukat keresik egymásban. Olyan függőségekbe, játszmákba kényszerítik egymást, amely egy idő után teherré válik. Szétforgácsolják, tönkreteszik a kapcsolatot. A felnőtté válásnak az egyik ismertetőjele, hogy felelősséget tudunk vállalni az életünkért, a döntéseinkért. Az a gyermek, aki soha nem kapott bizalmat, biztatást, lehetőséget, felnőttként azt várja, hogy majd jön valaki, aki megfogja a kezét, és irányt mutat. Gyakran ezt a segítséget nem valakiben, hanem valamiben keresik, különböző pótcselekvéseket választanak, például dohányoznak, akkor is esznek, amikor nem éhesek vagy mániákusan gyűjtögetnek valamit.

  Minden szülő nagyon szereti a gyermekét, s a maga módján a legjobbat, a legtöbbet szeretné adni neki. Ennek ellenére a sorsuk, életük – fájdalmaik és félelmeik miatt – kisiklik. Szeretetük különös kinyilvánításával pedig mély sebeket okoznak a gyermeknek. Természetes, hogy mi, szülők imádjuk gyermekeinket, szeretettel neveljük őket. Ki így , ki úgy. De ők, elképzeléseik által vezérelve, valamint a szeretet iránti vágyakozásból fakadóan egészen másképp értékelik a szeretetünket. Ha csintalankodnak, akkor megdorgáljuk őket, hiszen az édes nevelőszülőjük vagyunk. Ezt ők bántásnak vélik, mint ahogy mi is annak idején. És bizony évekkel, évtizedekkel később is ezt sérelmezzük. Csak akkor érthetjük meg a szüleink „bántó” viselkedését, ha legalább gondolatban mi magunk is belehelyezkedünk egy hasonló szituációba.

  Fanni gyermekkori sérelmeket cipelt magával hosszú éveken át. Életében főszerepet kapott a szeretet, a boldogság, annak hiánya, megléte, meglétének minden árnyalata.

Gyakorlat a belső gyermek gyógyításához megtalálható a könyvemben, amelyet a www.carla-galli.com oldalon tudsz megrendelni! 

Üdv,

Carla